Karácsony és karácsonyfa

A téli napforduló, a diadalmas Nap, az élet megújulásába vetett hit megünneplése régmúlt időkbe nyúlik vissza. Ez az ünnepkör a nagy világvallásokban is megtalálható. Karácsonyt, Jézus születésének ünnepét is a római mitológiából vezethetjük le. A római birodalomban az időszámításunk szerinti III. században rendelték el az ünnepet, bár akkoriban a Napisten születésnapját köszöntötték ezen a napon. A keresztény vallás szimbolikájában Jézus, az isteni fényforrás, születésnapját ezért teszik erre az időre. Ez a nap a IV. században válik igazán elfogadottá és elterjedté. Családi ünneppé a protestantizmus terjedésével vált (XVII. század), ezzel az ajándékozás szokása is átalakult. A meghatározott időre, karácsonyra állított feldíszített fa szokása is erre az időszakra tehető, germán eredetű. A mai karácsonyfák alakjukkal emlékeztetnek e hitvilág óriás fájához, melynek ágai a végtelenbe, gyökerei pedig az óriások és holt lelkek birodalmába nyúlt. Az egész keresztény világban a XVIII. században indult világhódító útjára főleg az európai kultúrától befolyásolt területeken. Maga a karácsonyfa is az örökké tartó életre utal, így mindig örökzöld fafajt alkalmaznak erre a célra. Álatalában Európában és Észak-Amerikában fenyőféléket, ezek hiányában lomblevelű örökzöldeket használnak. A fenyőfajok közül a legnépszerűbb a lucfenyő (Picea), mely Európában gyakori. Sudár termetével, szabályos alakjával valamint könnyű díszíthetőségével vívta ki magának az első helyet. Hibája azonban, hogy a korszerű fűtésű lakásokban tűit gyorsan elveszíti, lekopaszodik és fokozottan tűzveszélyes. Az északi országokban ehelyett inkább a jegenyefenyő (Abies) féléket használják, melyek alakja hasonlít a lucfenyőhöz, de ágai sűrűsége miatt nehezebben díszíthető, azonban lombja tartósabb. Oroszországban, annak is keletibb részein hosszútűs fenyőféléket (Pinus) alkalmaznak. E kebésbé dekoratív fafajok ott terjedtek el leginkább, ahol mind klimatikus mind egyéb okokból nem volt lehetőség értékesebb karácsonyfafélék termesztésére. Alakja kevésbé felel meg a célnak, de nagyon tartós a lombozata. Az U.S.A. északi részén és Kanadában gyakran használják a duglász- (Pseudotsuga) és a hemlokfenyőket (Tsuga) karácsonyfaként. Alakjuk hasonlít az európai lucfenyőkhöz, de sokkal tartósabbak azoknál. E fenyőfajokat az U.S.A. melegebb, déli területein gazdaságosan megtermelni nem lehet, ezért itt erre a célra virginiai borókát (Juniperus virginiana), vagy újabban a rendkívül gyors növekedésű hibridciprusokat (X Cupressocyparis) alkalmaznak.